Egyik legértékesebb, és a későbbiekben sokat jelentő kapcsolatára is Sanghajban tett szert, Hocumi Ozaki személyében. A befolyásos politikai nexusokkal rendelkező japán újságíró néhány évvel később már mint  a császári kormány tanácsosa egyengette régi barátja, Richard Sorge útját a legmagasabb körökig.

Richard Sorge a harmincas évekbenForrás: Printerest

Amerikai kapcsolatokra is szert tett többek között Agnes Smedley újságíró személyében, aki nem csak hasznos hírforrás volt, hanem Sorge szeretője is lett. Ha már a hölgyeknél tartunk érdemes megemlíteni, hogy Sorge Sanghajban talált rá élete nagy szerelmére, a japán Isi Hanakóra is.

Sztálin James Bondja

Sorge Kínából rövid időre visszatért Moszkvába, ahol új feladatot kapott; Japánban lesz a GRU fedett rezidense. Mielőtt Tokióba utazott volna, tett még egy kitérőt az Egyesült Államokban is.

A Japán Császárság washingtoni nagykövetségétől első osztályú ajánlást kapott

a tokiói külügyminisztériumhoz. Richard Sorge 1933. szeptember 6-tól kezdte meg kalandregénybe illő szolgálatát a felkelő nap országában, mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója.

Az örökké és mindenkire gyanakvó szovjet diktátor Sorge jelentéseiben sem bízott eleinteForrás: Wikimedia Commons

Sorge státuszánál fogva nem élvezett semmiféle diplomáciai immunitást, védelem nélküli fedett ügynök volt, akinek még  a szovjet nagykövetség közelébe sem volt szabad mennie. A briliáns tehetségét már Sanghajban bebizonyított Sorge Tokióban is rendkívül kiterjedt, és a legmagasabb körökig érő kapcsolatrendszert épített ki.

Saját hírszerző hálózatát rendkívül körültekintően, és a legszigorúbb  konspiráció mellett irányította.

Még a legközelebbi munkatársai sem ismerték a szorgalmasan gyűjtött információk forrását.  Sorge két legközvetlenebb munkatársa az ugyancsak német  származású Max Clausen, a hálózat rádiósa, valamint Mijagi Jotoku, a japán összekötő volt.

Konoe herceg, miniszterelnökForrás: Wikimedia Commons

1939 után nyílt titok volt Japán  háborús készülődése, csak még az nem volt világos, hogy mi lesz a csapásirány.  Az ezzel összefüggő hétpecsétes államtitokként őrzött tervek illetve információk megszerzése

különösen nehéz feladatnak bizonyult egy annyira zárt világban, mint amilyen a japán államigazgatás volt.

Sorge bejáratos lett Németország tokiói nagykövetségére, ahol hamarosan összebarátkozott Eugen Ott nagykövettel.

Wilhelm Canaris tengernagy, a német katonai elhárítás, az Abwehr feje. Tokióban eleinte úgy vélték, hogy Sorge a szövetséges németeknek dolgozikForrás: Bundesarchiv/Junge, Peter Heinz

Kapcsoltuk olyannyira bizalmas barátsággá fejlődött, hogy a követség belső információs tájékoztatóját szerkesztő Sorge a szupertitkos, kódolt táviratok tartalmához is hozzáférhetett. Egy másik barát, Hocumi Ozaki révén még a császári kormány feje, Konoe Fumimaro herceg, miniszterelnök bizalmát is elnyerte Sztálin szuperügynöke.

Pontos információi voltak a Szovjetunió elleni támadásról

Sztálint mindig is nyomasztotta Japán várható háborús magatartása, hiszen a császárság  potenciális fenyegetést jelentett a szovjet távol-keleti területekre nézve.  Amikor 1940 őszén Matsuoka külügyminiszter Berlinben aláírta Japán csatlakozást az Antikomintern paktumhoz, ez még inkább gyanakvóvá tette a szovjet diktátort.  

Matsuoka külügyminiszter (középen ülve) Moszkvában. 1941 kora őszére dőlt el véglegesen, hogy Japán nem avatkozik be semmilyen formában sem a német-szovjet fegyveres konfliktusbaForrás: WW2

Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos novemberi berlini látogatása után nyilvánvalóvá vált, hogy a mélypont közelébe zuhantak a német-szovjet  kapcsolatok.

Adolf Hitler december 18-án írta alá a 21. számú hadműveleti utasítást, a Szovjetunió megtámadásáról.

Hitler is szívesen vette volna, ha a következő év májusára tervezett német offenzíva megindítása után, Japán lerohanja a szovjet távol-keleti területeket. Sorge a császári haderő vezérkaráig nyúló információs hálózatának köszönhetően már 1941 tavaszán tudta, hogy Japán a Csendes-óceán irányába történő terjeszkedést fontolgatja.

1941 december 7-én Japán hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államok csendes-óceáni flotta támaszpontját, Pearl Harbort. Sorge már szeptemberben tudomást szerzett a japánok tervérőlForrás: U.S. Navy Archive

Azonban hozzájutott  ennél még sokkal életbevágóbb információkhoz, a Szovjetunió-ellen tervezett Barbarossa-hadművelet néhány részletét illetően. Sorge a május közepére tervezett, de a balkáni fiaskó miatt elhalasztott offenzíva  új, június 22-i dátumát is megszerezte.

Részletes jelentést küldött Moszkvába, Sztálin azonban nem akart hitelt adni Sorge jelentésének,

mivel azt volt a meggyőződése, hogy Hitler 1942 előtt semmiféleképpen sem indít támadást a Szovjetunió ellen.

Sztálin (a kép jobb szélén) nem hitte el, hogy a németek már 1941 nyarán megtámadják a SzovjetuniótForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Amikor alig két héttel a támadás előtt, június 6-án, egy vezetői tanácskozás közben kézhez kapta Sorge jelentését, ekként reagált:” És itt van ez az alak, aki gyárakat és bordélyokat hoz létre Japánban, ráadásul azt mondja, hogy június 22-én következik be a német támadás. Arra céloztok, hogy talán neki is hinnem kellene?” A történelem Sorgét igazolta.

Gépesített német alakulat a Szovjetunió elleni 1941-es hadjáratbanForrás: Bundesarchiv/Otto

1941. szeptember elején azt is jelezte, hogy a japán kabinet eldöntötte, Amerika megtámadásával a Csendes-óceánon fog továbbterjeszkedni. Ez az információ döntőnek bizonyult a német támadás 1941 decemberében Moszkva alatt történt feltartóztatásában, mert a hír ismeretében Sztálin a szovjet főváros védelmére vezényelhette a pihent és jól felszerelt szibériai hadosztályokat.

Az Abwehr ügynökének nézték

1939-től 1941 szeptemberéig Sorge összesen 141 rádióadásban tájékoztatta a GRU-t rendkívül fontos, szupertitkos japán és német politikai, valamint katonai információkról.

A japán elhárításnak azonban hosszadalmas munkával sikerült bemérnie a titkos rádióadót,

és felgöngyölíteni Sorge szűkebb stábját. 1941 októberében először Hocumi Ozakit vették őrizetbe, majd néhány nappal később Sorgét és Clausent is letartóztatták.

A mesterkém 1941 októberében bukott leForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A japán elhárításnak az volt a meggyőződése, hogy Sorge a német katonai hírszerzés, a Canaris tengernagy által irányított Abwehr számára kémkedett, ezért eleinte diszkréten is kezelték az ügyet. Ott, a Harmadik Birodalom tokiói nagykövete, először mélyen felháborodott barátja letartóztatásán, amelyet a japánok alaptalan és beteges bizalmatlanságának tudott be.

A japán kémelhárítás azonban gyorsan felfedte Sorge valódi megbízójának kilétét.

A császári titkosszolgálat háromszor is cserét ajánlott a Szovjetuniónak, Sztálin azonban mindháromszor visszautasította ezt.

Sztálin és Berija (a kép bal szélén) az NKVD főnöke. Sztálin háromszor is visszutasította a japánok által felajánlott kémcserétForrás: Origo

Richard Sorgét három évi fogság után, 1944. november 7-én a tokiói Szugamói börtönben kivégezték. Holttestét először a börtön temetőjében földelték el, majd onnan került végső nyughelyére, a tokiói Tama temetőbe.

A tokiói Szugamói börtön, ahol Sorgét 1944 november 7-én kivégeztékForrás: Wikimedia Commons

1964-ben Hruscsov, az SZKP főtitkárának kezdeményezésére posztumusz a Szovjetunió Hőse kitüntetésben részesítették.  A legendás kém alakját több játékfilm és regény is megörökítette. „Munkája hibátlan volt” – ezt a szakmai elismerést nem kisebb személyiségtől, mint a 20. század másik legendás mesterkémétől, Kim Philby-től kapta.

A legendás mesterkém, Richard Sorge síremléke a Tama temetőbenForrás: Wikimedia Commons

Nagy szerelme, Isi Hanako 2000-ben bekövetkezett haláláig szinte minden nap felkereste a hallhatatlanná vált mesterkém tokiói sírját.